Vezetőink, Munkatársaink

Gyülekezetünket lelkipásztorunk mellett egy 12 tagú vezetőség, – presbitérium- irányítja. A presbitereket gyülekezetünk teljes jogú tagjai választják, vagy újraválasztják 6 évenként. Közösségünk presbitériumi tagjairól, valamint munkatársairól bővebben is olvashatnak.

Gondnok:

Nagy Gábor

Nagy Gábor vagyok. 1966-ban születtem. Gyermekkorom nagy részét Dunaharasztin töltöttem. A csepeli „kitérő” és a miskolci egyetemi évek után 1993-ban visszatértem ide. Azóta is itt élünk feleségemmel, akivel Miskolcon ismerkedtem meg. Ő jelenleg a Baktay Ervin Gimnáziumban tanít magyar nyelvet és irodalmat. A szakmám Mérnök Informatikus, jelenleg egy informatikai biztonsággal foglalkozó cégnél dolgozom.
Református családban nőttem fel, nagyszüleim és szüleim is hitüket gyakorló reformátusok voltak. 1978-ban konfirmáltam, azóta vagyok gyülekezetünk teljes jogú tagja. A gyülekezet életében 2006 után kezdtem intenzívebben részt venni. Isten kegyelmének és gyülekezetünk belém vetett bizalmának köszönhetően 2012-óta presbiter vagyok. Első presbiteri ciklusom során, a presbitériumban én láttam el a jegyzői feladatot.
A legutóbbi presbiterválasztáskor a gyülekezet missziói gondnoknak választott. Előző főgondnokunk lemondása után, a presbitérium engem választott főgondnoknak. Ezt a tisztséget 2020-óta látom el. Ha a gyülekezet egy újabb presbiteri ciklusra bizalmat szavaz nekem, (a főgondnoki feladatok ellátása mellett) a gyülekezet közösségének építését, valamint diakóniai és missziói munka erősítését szeretném elsősorban szolgálni. Az elmúlt években sokat építkeztünk, az építkezésnek ezentúl a lelkekben kell folytatódnia. Fontosnak tartom, hogy a gyülekezetünk olyan közösség legyen, ahová mindenkor jó tartozni. Szeretnék abban segíteni, hogy minél több kívülállónak is megmutassuk, hogy kereszténynek lenni mennyire jó!

Gondnok helyettes:
Kemény Mátyás

Kemény Mátyás vagyok. 1975-ben születtem, azóta Dunaharasztin élek. Szakmám informatikus, középvezetői pozícióban dolgozok egy informatikai cégnél Budapesten.
1992-ben kerültem a gyülekezetbe, 1993-ban felnőttként konfirmáltam. Itt a Dunaharaszti gyülekezetben ismertem meg feleségemet Keményné Váradi Erzsébetet, akivel 26 éve élünk boldog házasságban, 3 gyermekünk van. Életünket a karikagyűrűnkbe vésett ige szerint próbáljuk élni:
„Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.”
János 6,68-69.
A gyülekezet 2006-ban választott először presbiternek, így jelenleg már a harmadik ciklusban láthatom el ezt a feladatot. Műszaki ember vagyok, ezért az elmúlt időszakban az építési és a pénzügyi bizottságban próbáltam a gyülekezetet szolgálni.

Presbiterek:

Demeter Dénes

Nevem Demeter Dénes. Erdélyben, Csíkszeredán születtem, ott is konfirmáltam. Feleségemmel (akkor még menyasszonyommal) 2011 májusában költöztünk Dunaharasztiba. Ugyan abban az évben, augusztusban kötöttünk házasságot és kértük rá az Úr áldását itt a templomban. A dunaharaszti gyülekezet szeretetteljes és befogadó ölelésében tértem hitre az Úr kegyelméből.
A gyülekezet tagjává lettem szívben már 2011-ben, de hivatalos taggá azt hiszem 2012-ben váltunk a feleségemmel. Szervezetfejlesztőként dolgozom az ország számos pontján, e-miatt elég sokat utazom. Három gyermeket nevelünk, két óvodást és egy kisiskolást, aki most ősszel kezdte az iskolát. Tagjai vagyunk a Kemény Péter és Veronika által vezetett házaspár körnek. A Bárka Alapítvány kurátorai vagyunk a feleségemmel.
Az elmúlt hat évben a gyülekezet bizalmából presbiterként tevékenykedtem. A presbiteri jelölést azért fogadtam el újra, annak ellenére, hogy sokszor nagyon nehéz feladat és olykor a családdal töltött idő rovására is megy, mert erős elhívást kaptam erre a szolgálatra. Bízom benne, hogy az Úr megerősít a munka elvégzéséhez szükséges alázatban, bölcsességben és türelemben és így a gyülekezet épülésére lehetek, az Isten dicsőségéért.

Jeney-Tauzer Katalin
Jeney-Tauzer Katalin vagyok, születésem óta Dunaharasztin élek és gyermekkorom óta ehhez a gyülekezethez tartozom. Konfirmálásom után az ifibe kerültem, ott adtam át az életem Jézusnak, ezzel egy időben kezdtem a Bárka Közösségben önkéntesként. Középiskolai tanulmányaim után beköltöztem a lakóotthonba és kilenc évig bentlakásos segítőként dolgoztam. Ott ismertem meg a férjemet, Jeney Lászlót, akivel közel 15 éve élünk házasságban, a Bárka ház szomszédságában lévő otthonunkban. Kislányunk, Kamilla hat éves, sokat vártunk rá, nagyon szeretjük Őt és naponként hálát adunk érte.
Szociális munkás és mentálhigiénés-szervezetfejlesztő végzettségem van, nyolc éve a Bárka Alapítvány vezetője vagyok. A gyülekezetben jelenleg az Építő Kövek Alapítvány pályázati referenseként szolgálok, de szívesen és örömmel vállalok el olyan feladatot, mellyel Isten dicsőségét és a gyülekezet közösségi életét szolgálhatom.

Jeney László


Jeney László vagyok, 2007 óta szolgálok a gyülekezetben kántorként, az elmúlt 12 évben presbiterként is segítettem a gyülekezetünk életét. Miskolcon születtem, ott végeztem el középiskolai tanulmányaimat is. A nagykőrösi református főiskolán szereztem diakónus-kántor és később szociális munkás diplomát is. Közel húsz évig a fogyatékkal élő embereket és a hajléktalan embereket segítettem a munkám során, jelenleg a kormányhivatalban szociális és gyermekvédelmi szakügyintézőként dolgozom.
Feleségemmel Jeney-Tauzer Katalinnal a Bárka Alapítvány segítőjeként ismerkedtünk meg, 2009-ben kötöttünk házasságot. Kislányunk Kamilla a református óvodába jár, gyermeki lénye bearanyozza a napjainkat. Az elmúlt években örömmel végeztem a presbiteri feladatokat a gyülekezetünk épüléséért, továbbra is kész vagyok ezzel a lelkülettel végezni ezt a szolgálatot.

Mándi Pál

1983-ban születtem Beregszászban. Református családban nőttem fel. Különösen apai nagymamám példamutató hívő élete volt rám nagy hatással. A kárpátaljai Mezőváriban éltem 2001-ig. A helyi református gyülekezetben konfirmáltam. Jézus Krisztus a konfirmandus ifitábor alatt szólított meg és hívott el a Vele való közös útra.
2001-ben költöztem Budapestre az egyetem tanulmányok végett. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szereztem gépészmérnök diplomát. Jelenleg a Bosch termékfejlesztő projektvezetőjeként dolgozom. Hugom, Mária Németországban él, szüleim jelenleg is Mezőváriban élnek.
Feleségemmel, Mándi Nikolettel 2016-ban házasodtunk össze. Két gyermekünk van: Rebeka és Izabella. 2021-ben költöztünk Dunaharasztiba és csatlakoztunk a református gyülekezethez. Lehetőség szerint szolgálunk és részt veszünk a gyülekezetünk közös alkalmain. Feleségem a baba-mama kör vezetője. Jómagam, a gyülekezet építési bizottságának egy éve vagyok tagja, 2023 szeptemberétől annak vezetője vagyok.

Dr. Nemes István

Nemes István gyógyszerész vagyok. 1959-ben Sztálinvárosban születtem. Általános és a középiskolát Pusztaszabolcson ill. Székesfehérváron végeztem, majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi karon 1983-ban diplomáztam.
1983-ban volt az esküvőnk is. 1988-ban költöztünk Dunaharasztiba.
1993. novemberében az Úr Dömösön szabadított meg alkoholfüggőségemből! A gyülekezet befogadott, feleségem (Margó) megtapasztalva az Úr szabadító kegyelmét, hitre jutott. Két gyermekünk van – Andris és Gábor! Keresztelőjük, konfirmációjuk és az egyházi esküvőjük is itt volt a gyülekezetben! Unokánk ez év aug. 04-én született! Presbiterré 18 éve választottak először! Azóta szolgálom Őt, tudva azt, egyedül Övé a szabadítás! S.D.G.
Kedves testvérek! Áldást, békességet kívánok Mindenkinek!

Sőtér Kata

1978-ban születtem Budapesten, 3 gyermeket nevelünk férjemmel. Látványtervezőként és grafikusként dolgozom egy osztrák cégnek. Ateistának lettem nevelve, a Pasaréti Gyülekezet egy lányhetén tértem meg 1995-ben, majd oda jártam 10 évig. Miután elvégeztem a Műegyetemet, férjhez mentem és 7 évre Németországba költöztünk, ahol egy baptista gyülekezetbe jártunk. Második gyermekem születése után költöztünk vissza, azóta járok ebbe a gyülekezetbe.
Mióta megismertem Jézust tudom, hogy amit kaptam Tőle tehetséget, azt az Ő szolgálatába kell állítanom, különben nincs haszna és elsorvad. Ő viszont mindig újabb és újabb feladatok és próbák elé állít, hogy fejlődjek, mert többet lát bennem, mint amire én képesnek tartom magam. Így veszek részt többféleképpen a zenei szolgálatban, mindenféle grafikai munkákat végzek, és az utóbbi időben szervezési feladatokban is részt veszek a gyülekezetben.

Szertics Zoltánné

Ne félj, csak higgy!” (Márk 5,36)

Szertics Zoltánné, Ibolya vagyok. 1954-ben születtem a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszakanyáron. Ott konfirmáltam. Budapesten végeztem a Külkereskedelmi Főiskolán és ott is kezdtem el dolgozni. 1977-ben házasodtunk össze férjemmel, Szertics Zoltánnal. Két fiunk született, Tamás és András. Budapesten a Pasaréti Református Gyülekezetbe jártam, Tamás fiunk ott konfirmált.
1997-ben költöztünk Dunaharasztiba. Azóta tagja vagyok a Dunaharaszti Református Gyülekezetnek. András fiunk itt konfirmált. Faragó Tibor nagytiszteletű úr hívására 2004-től aktívan bekapcsolódtam a gyülekezeti munkába; egyházfenntartói járulékot szedtem, Áldás, Békesség újságot terjesztettem, megalakulása (2010) óta tagja vagyok az énekkarnak. 2011-től két cikluson keresztül, mint pótpresbiter, majd presbiter szolgáltam a gyülekezetben.
Isten kegyelméből aktívan kísérhettem új templomunk építését, ami nehéz, de szép és közösségépítő munka volt. Szerveztem a gyülekezeti eseményekkel kapcsolatos szeretetvendégséget, részt vettem kerti munkákban, nagytakarításokban. Fontos számomra, hogy templomunk környezete kívül belül rendezett legyen. Életem során sokszor megpróbált az Úr, de adott elegendő erőt is azok elhordozásához.

Szertics Zoltán

Szertics Zoltán vagyok. 1954-ben születtem a Budapesten, katolikusnak kereszteltek. Középiskola befejezéséig Várpalotán éltem. Budapesten végeztem a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán 1975-ben. A főiskola elvégzése után az ipari automatizálás és a tüzeléstechnika területén dolgoztam. 1992 óta családi vállalkozásunkban dolgozom fiaimmal mérnökként és ügyvezetőként, – szintén az automatizálás területén.1977-ben házasodtunk össze feleségemmel Ibolyával. Két fiunk született, Tamás és András. 1997-ben költöztünk Dunaharasztiba.
A Gyülekezet életébe a templomépítést megelőző közmunkák során kapcsolódtam be. A templomépítés előkészítésében már aktívan részt vettem. A presbitérium és Faragó Csaba nagytiszteletű úr felkérésére elvállaltam az ekkor létrejött Építési Bizottság vezetését. Igyekeztünk bizottságban részt vevő gyülekezeti tagokkal a presbitérium számára minden szükséges információt biztosítani, hogy a legjobb döntéseket tudják meghozni. Azt gondolom templomunk a bizonyítéka a közös és eredményes munkánknak. A templomépítést követően az építési bizottsággal megszerveztük és irányítottuk a parókia, majd a kis gyülekezeti ház felújítását. 2021 tavaszán egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudtam az építési bizottság munkájában tovább részt venni, csak kisebb közmunkákban.
Huzamosabb ideig segítettem az idősebb testvérek Istentiszteletre történő szállításában. Részt vettem a „Keresztkérdések” konfirmációs előkészítőn, majd 2017-ben konfirmáltam a gyülekezetünkben. 2022-óta tagja vagyok az énekkarnak. Segítettem a gyülekezeti eseményekkel kapcsolatos szeretetvendégségek szervezését, részt vettem a nagytakarításokban. Jól érzem magam a gyülekezetben, szeretnék tenni azért, hogy ezt minél többen így érezzék.

Tóth Zoltán

1986-ban születtem és azóta itt, Dunaharasztiban élek, informatikus – rendszergazda vagyok. Jelenleg a Bethesda református gyermekkórházban dolgozom. Kiskorom óta járok a gyülekezetbe: kezdetben a vasárnapi gyermekistentiszteletre, aztán jött a konfirmáció és betagozódtam a közösségbe. A vasárnapi Istentiszteletek mellett jártam az ifibe is, amit a Fiatal Felnőttek Biblia köre követett, ahová még most is járok. A férfi köri alkalmakon is részt veszek.
Gyülekezeti szolgálatomat 2003-ban kezdtem az igehirdetések magnókazettára felvételével, hogy az is meghallgathassa, aki nem tudott a templomba eljutni. A szolgálatom később tovább bővült az Istentiszteleteken és rendezvényeken történő hangosítással és kamerázással, énekszövegek kivetítésével. A gyülekezet honlapját is próbálom frissen tartani, és a Covid óta az online közvetítéseket az öcsémmel együtt végezzük. A technikai szolgálatom mellett 2017-től a Dunaharaszti Református Gyülekezet pótpresbitere, 2020-tól teljes jogú presbitere vagyok. Az eddigi szolgálatok rávilágítottak arra, hogy Istennek csak úgy lehet szolgálni, ha neki végezzük azt és nem saját erőnkből próbálkozunk. Azért, hogy idáig tudtam végezni a feladatomat, egyedül Istené a dicsőség. A következő presbiteri ciklusban szeretném tovább folytatni a szolgálataimat és azon lenni, hogy a gyülekezet újra aktív legyen, egy közösségben, különféle alkalmakon, közösen vágyódjunk az Istenre és igéjére.

Virág Kinga

Virág Kinga vagyok 1978-ban születtem Székelyföldön. Református családból származom, a köpeci Református Egyházközségben kereszteltek és ott is konfirmáltam, majd 1999-ben házasságot kötöttünk Virág Mihállyal.
Két lányunk született Apollónia és Hortenzia. 2017-ben költöztünk Dunaharasztiba. Az első kapcsolódási pont a várossal a Gyülekezetünk volt, ugyanis már első alkalommal, amikor beléptem a templom ajtaján, körülnéztem és azt éreztem, hogy megérkeztem, hazaértem. Hálás a szívem, hogy ide járhatunk hétről hétre, hogy jelen lehetünk a hétközi alkalmakon, hogy ide tartozhatunk. Jelenleg városunk Református Kisharang Óvodájában munkálkodom, Gyülekezetünkben az énekkari szolgálatban és a gyermekistentisztelet szolgálatban is nagy örömmel veszek részt. Szeptembertől egy új szolgálati lehetőség indult, a Szorgos kezek, melynek koordinálását igyekszem végezni. Ez a szolgálat nagyon sokrétű, magába foglalja az ajándékok készítésétől kezdve a templom díszítést, terítők hímzését, keresztelő kendők varrását és még sok minden mást. Remélem presbiterré választásommal és szolgálataimmal erősíteni tudom gyülekezetünk életét.

Pót presbiterek:
Bánrévi Richárd
Bánrévi Richárdnak hívnak Budapesten születtem 1969 október 27-én. Fiatalon katolikus vallásúként kereszteltek meg, a kilencedik kerületi Bakáts téri katolikus templomban ott lettem első áldozó ministráns. Aztán évente egyszer az éjféli szentmisére mentem el a templomba. Amikor 2003-ban megismerkedtem a leendő feleségemmel Bujdosó Erikával elmentem vele Bodajkra a Csillagpont ifjúsági találkozóra ott jutottam hitre onnantól kezdve jártam rendszeresen istentiszteletre megtértem és 2005-ben konfirmáltam felnőttként és akkor költöztem Dunaharasztira. A feleségem Erika dunaharasztiban a városi könyvtárban dolgozik. Szakmám: gépi forgácsoló, jelenleg Pesterzsébeten dolgozok gép beállítóként egy svájci vállalatnál. Van két gyermekem egy 16 éves fiam Tamásnak hívjak és egy 14 éves lányom Enikőnek hívjak.

Baráné dr. Gilicze Anna Katalin
Budapesten születtem. Apai dédapám, nagyapám és a keresztapám a Szentes-Felsőpárti Református Egyház lelkipásztorai voltak, ahol jelenleg keresztmamám a lelkipásztor. Emellett, édesanyámnak is köszönhető, hogy már gyerekkoromban szerves része volt az életemnek a templomba járás, és jól ismertem a református gyülekezeti és ifjúsági énekeket. A Pasaréti Református Egyházközségbe jártunk, ott konfirmáltam, Cseri Kálmán lelkipásztor vezetésével. Az általános iskolában és a Baár-Madas Református Gimnáziumban is énekeltem az iskolai kórusban, majd később a gimnázium öregdiák kórusában is. Zongorázni tanultam 9 évet és orgonálni 5 évet a II. kerületi Járdányi Pál Zeneiskolában. Egy nyári szemesztert végeztem a református kántorképzőn. Itt, a dunaharaszti gyülekezetben is a zenei szolgálatba kapcsolódtam be. Két lányom van, Zsófia és Eszter, 14 és 9 évesek, mindketten a Baár-Madas Református Gimnázium és Általános iskolába járnak. Férjem, Bara András, akivel 2007-ban házasodtunk össze, szoftverfejlesztő informatikusként dolgozik a KSH-ban. Én magam molekuláris biológus vagyok, biológiai gyógyszerkészítmények helyi és európai klinikai engedélyeztetésével és törzskönyvi/forgalomba hozatali engedélyeztetésével foglalkozom a magyar hatóságnál. 2016. januárjában költöztünk Dunaharasztiba.

Virág Mihály
Virág Mihály vagyok, 1976-ban születtem Székelyföldön. Feleségemmel és két lányommal 2005-ben költöztünk Magyarországra. Szülőfalumban, Köpecen kereszteltek majd konfirmáltam és házasodtam. 2017-ben költöztünk Dunaharasztiba, Családommal akkor kapcsolódtunk be a Gyülekezet életébe. Számomra mindig is fontos volt, hogy az Istentől kapott tálentumaimmal megfelelően sáfárkodjak és a Családom és felebarátaim segítésére lehessek. Így mindig is meghatározó volt a következő igevers, miszerint:
„Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, föl tudják segíteni egymást.” Prédikátor 4,9-10
A hétköznapi élet körforgásának elősegítésében igyekszem részt vállalni, a Templom és annak környezetét ápolni, karbantartani. Így szeretnék megszólítható, feladatra kész, elérhető szolgáló lenni, Gyülekezetünk életét segíteni.

Munkatársak:

Faragóné Sárdy Emőke – vallástanár

1994-ben kerültem a gyülekezetbe és ekkor fogadtam el az Úr Jézus Krisztust Megváltómként. A gyerekek közötti szolgálatba egy évvel később kaptam elhívást, az alábbi igén keresztül: „Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben.” /Zsolt 22,23/ Mivel eredeti végzettségem közgazdász, igyekeztem rengeteg könyvet olvasni, illetve VISZ Gyermekevangelizációs tanfolyamot végeztem, hogy képezzem magam a gyerekek közti szolgálat területén. Isten vezetésének engedve – immár háromgyermekes anyaként – 2015-ben elvégeztem a Károli Református Egyetem Hittanoktató szakát, 2021-ben pedig Vallás- és nevelőtanári diplomát szereztem.  Jelenleg az összes helyi iskola felsős hittanosait taníthatom az Isten Igéjére, amelyért nagyon hálás vagyok. De ugyanilyen örömmel vezetem a női bibliatanulmányozó kört vagy veszek részt a bibliaórák, házaspáros rendezvények és más gyülekezeti események szervezésében és lebonyolításában.

Szatmáriné Kovács Katalin – irodavezető

1977-ben születtem Szombathelyen. 2002-ben házasodtunk össze férjemmel, Szatmári Lajossal és 2003 óta élünk Dunaharasztiban szüleimmel és 2 gyermekünkkel (Bence és Luca). Édesapám katona volt, így nem aktív hívő családban nevelkedtem, az akkori szabályok szerint a katonagyerekeknek a keresztelkedés is tiltott volt. Így felnőttként keresztelkedtem és konfirmáltam a Városligeti Fasori Református Egyházközség tagjaként. Közgazdasági szakközépiskolát végeztem, majd gyors- és gépíró és irodavezető szakmát szereztem. Első gyermekem születéséig a szakmában dolgoztam, majd a második gyermekem születése után – betegségére való tekintettel – otthon voltam mellette. 2012-ben az otthoni ápolási feladatok mellett sikerült elhelyezkednem egy érdekvédelmi szervezet, a T-Net Szakszervezet irodavezetőjeként. Számomra mindig is fontos volt mások sorsának segítése és embertársaim támogatása. Ezt ebben a munkában biztosítani is tudtam. 2022-től nagy változás állt be az életünkben, a kislányom egy speciális iskolába került – kollégistaként – én pedig a szakmám által lehetőséget kaptam arra, hogy az egyházközség irodavezetője legyek. Aktivitásommal és munkámmal szeretném segíteni és támogatni a gyülekezet tagjait és a város lakóit.

Mark és Beth Van Bebber – korábbi munkatársaink

1984-ben házasodtunk össze és 3 gyermekünk van: Christian, Allie és Anna. 1997-ben költöztünk Magyarországra az Egyesült Államokból, majdnem 24 évvel ezelőtt. 2012 óta járunk a Dunaharaszti Református Gyülekezetbe. Mark az “Entrust” szervezet európai vezetője, amely Magyarországon Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány (KIA) néven ismert. Ez a missziós szolgálat keresztyén vezetők fejlődését és képzését segíti. Beth szintén ebben a szervezetben tevékenykedik, a nők és anyák egyedi szükségeire fókuszálva. Szeretjük Magyarországot, a magyar embereket és mindig örömmel beszélünk a Bibliáról és Istenről. 2022-ben kaptuk meg Istentől a következő hívó szót, ezért visszaköltöztünk az Egyesült Államokba, de reméljük, hogy találkozunk még Magyarországon.

Vélemény, hozzászólás?