Vallásos családban nőttem fel. Bár gyermekkoromtól fogva hallottam Istenről, Szentírásról, hitről, ezek az ismeretek leginkább csak az értelmemig jutottak és ezért a vallás valójában minden személyes tapasztalatot nélkülöző üres ismeret volt a számomra.
„Kérjetek és adatik, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek.” /Máté 7,7/
1991-ben egy nyári táborban olyan fiatalokkal találkoztam, akik nemcsak beszéltek Jézus Krisztusról, hanem az egész lényükön keresztül átsugárzott Krisztus jelenléte. „Jézus Krisztust meg kell hívni imádságban az életünkbe – mondták – és Õ bennünk lakozást vesz”. Komolyan vettem, amit mondtak és a tábort követően én is megtettem: élőként szólítottam meg azt, Akiről már annyi mindent tanultam. És talán most először, nem ezt meg azt kértem Tőle, hanem Őt Magát akartam. Jézus Krisztus pedig meghallgatta az imádságomat és elkezdett munkálkodni az életemben. Első pillanatban az Ő megjelenése nem hozott olyan látványos fordulatot, de ahogy telt az idő egyre nyilvánvalóbb lett a változás bennem.
„Az embernek elméje gondolja meg az ő útját, de az Úr igazgatja annak járását.” /Példabeszédek 16,9/
Gyerekkoromtól fogva testnevelő-tanári pályára készültem. Az érettségi után el is kezdtem a tanulmányaimat a Janus Pannonius Egyetemen. Amit magamnak terveztem, az megvalósulni látszott, mégis valahogy nem éreztem ott a helyemen magamat. A testnevelő szakon kellett megértenem, hogy Istennek más tervei vannak velem.
Nem volt magától értetődő, hogy a teológiára jelentkezzem. Sok kétség, ellenvetés és félelem volt bennem, de mégis engedtem annak a csendes, de határozott elhívásnak, ami a már szívemben munkálkodó Jézus Krisztustól jött. A sport szeretete azóta is meg van bennem, s örömmel viszem a fiatalokat kirándulni, biciklizni, röplabdázni, vagy métázni, de mindemellett tudom, hogy hol a fő helyem és mi a feladatom az életben.
„Menj haza a tieidhez és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled.” /Márk 5,19/
A Dunaharaszti Református Gyülekezet – ahol felnőttem – 2001-ben választott meg lelkipásztorának. Szívem vágya, hogy a környezetemben, a gyülekezetébe látogatók körében minél többen fedezzék fel Jézus Krisztus valóságát és minél többeknek az élete teljesedjék ki az élő Isten jelenlétével. Ő mondja: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”
Nemes Vitold József, beosztott lelkipásztor:
Bemutatkozásom legelejére az élő Isten igéjét szeretném helyezni: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” Jn 15:16. Isten ezekkel a szavakkal hívott életre, hogy megismerjem az Úr Jézus Krisztust és az Ő szolgálatába álljak.
Nemes Vitold József vagyok, 30 éves, a Dunaharaszti Református Egyházközség beosztott lelkipásztor. Feleségem, Egeresi-Nemes Magdolna, aki közgazdász és könyveléssel foglalkozik. Anyagyülekezetünk a Debrecen- Nagyerdei Református Gyülekezet.
Mennyei Atyám a Református Fiatalok Szövetségének nyári táborában szólított meg 17 évesen. Anyagyülekezetembe visszatérve, szívből vágytam az Ő szolgálatára. A gyülekezet lelkészei és ifivezetőim, az ifi munkában, gyerektáborok szervezésében és más gyülekezeti önkéntes szolgálatokban a kezdetektől fogva bátorítottak. Isten hívására választ adva jelentkeztem a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre, aminek elkezdésekor egy ifjúsági csoportot bízott rám anyagyülekezetem vezető lelkipásztora. A fiatalok között innen számítva 10 éve végzem szolgálataimat Isten dicsőségére. Az egyetem évei alatt a lelkipásztori szolgálat tanulása mellett, a Refisz elnökségében, a regionális napok, hétvégék és a nyári tábor szervezésében vettem rész. A lelkészi szolgálatban az ifjúsági munka és a lelkigondozás területeit különösen közel érzem magamhoz. A gyümölcsért pedig minden dicsőség Istené, aki hétről-hétre ebben a gyülekezetben is fiatalokat hív ifire, aki vasárnapról-vasárnapra a gyülekezetet összegyűjti és táplálja és aki lelkével gyógyít az elveszettek között. Hálás a szívem, hogy lelkipásztorként vele járhatok.