Beszámolók

Új szolgálati lakások

Városunkban sokan tudják, hogy 2022 szeptemberében megnyílt a Kisharang Református Óvoda, arról azonban kevesebb szó esett, hogy 2021-ben gyülekezetünk sikeresen pályázatott a templomunk melletti ingatlan (Rákóczi utca 17.) megvásárlásra. A két projekt lényegében összekapcsolódik és ez utóbbi az óvodánk sikeres működését támogatja, hiszen a tulajdonunkba került házban gyülekezetünk önerejéből két szolgálati lakást alakított ki. A célunk az volt, hogy segítsük leendő óvónőink Dunaharasztiba költözését és intézményünkben történő elhelyezkedését.

Az ingatlan előkertjét önkormányzati anyagi segítséggel parkolóvá alakítottuk, amit hétközben a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanárai rendelkezésére bocsátunk, az esti órákban és vasárnaponként pedig a templomunkba érkezőket fogadja.

A beruházást Magyarország Kormánya az EGYH-EOR-21-P-0045 pályázaton keresztül 59.980.000 Ft-tal támogatta. Dunaharaszti Város a parkoló kialakításához 15.000.000 Ft-tal járult hozzá. Gyülekezetünk a ház kétlakásos ingatlanná való átalakításához, illetve felújítási munkálataihoz 7.075.600 Ft-ot biztosított. Gyülekezetünk önkéntes munkájának hozzáadott értéke további 2.200.000 Ft.

Köszönjük a támogatásokat és a mögötte levő bizalmat!

Hisszük, hogy gyülekezetünk fejlődése és társadalmi szerepvállalása városunk gyarapodását is szolgálja. Mindezért egyedül Istené legyen a dicsőség. SOLI DEO GLORIA!

Faragó Csaba lelkipásztor


Mátraházi konfirmandus és ifjúsági hétvége 2021. október 22-24.

Kis Boglárka:

Októberben ellátogathattunk a Mátraházi református üdülőbe. Ezt a hétvégét egy igével nyitottuk, ami gyakran visszatért az alkalmak során: “Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet.”

A szív dolgaival foglalkoztunk. Hajlamosak vagyunk megkeményíteni a szívünket, amin egyedül nem tudunk változtatni, de Isten hív minket olyan erősen, hogy azt már, ha akarnád, sem tudnánk kikerülni. És ez a kemény kő elkezd megpuhulni. Persze ezeknek az időszakoknak egyszer vége szakad. Újra elcsüggedhetünk és az érző szív ismét megváltozik. Keressük az Istennel való kapcsolatot akkor is mikor nem érezzük az Ő hívását.

Az alkalmakon kívül túráztunk is az őszi erdőben, táncoltunk egy jót Apollónia segítségével, számháborúztunk ahol kidolgoztuk életünk egyik legjobb stratégiáját. Balázs és Zsolt szabadulószobát készítettek, de persze a különböző közösségi játékokat sem hanyagoltuk el.

Úgy gondolom kellően fáradtan, de lelkileg feltöltődve tétünk vissza Dunaharasztira.

Papp Balázs:

A különböző ifjúsági hétvégék minden nagyon sokat adnak az ember hitbeli és pihenéses életében. Az ifis táboroktól a Refisz-en át, egészen Mátraházáig. Mind-mind feltölti az embert testileg, lelkileg. Engem legalábbis általánosságba véve feltöltenek. Így volt ez a mostani Mátraházi hétvégénkkel is.

Az oda út hála Istennek sima és békés volt. Már a kocsiban is érezhető volt a nagyszerű hangulat, fontosabbnál fontosabb témákat megbeszélve utazó társaimmal. Az időjárás kellemesen hideg volt, kabáttal pont jól éreztük magunkat. Persze kint, bent jó idő volt.

A hétvégénket egy közös vacsorával kezdtük. Mátraházához méltóan nagyon finomak voltak az ételek, finnyásabb természetem ellenére nagyon jól laktam az egész hétvégén. Na persze nem ez volt a legfontosabb a hétvégében, de ez is fontos.

A témánk, amiről beszéltünk a szív volt. Csaba bácsi és Dávid tiszteletes remekül dolgozták fel a témát, sok új dolgot tanultunk. “Aranymondásokat” is tanultunk, és bár a memóriám nem az igazi, biztos vagyok benne, hogy sokan megtanulták – akár ott, akár otthon – ezeket az aranymondásokat. Az igei alkalmak nem voltak túlságosan hosszúak, de rövidek se, pont jól lettek eltalálva. A lelkész urak remekül adták át a mai fiatalságnak Isten szavát és mondanivalóját, érthetően, mégis a tartalom elvesztése nélkül. Hála legyen ezért is Istennek.

Az éneklés is remek volt, nagyon szép énekeket énekeltünk, ezzel is dicsőítve Istent. Visszatérő, eddig is énekelt énekek mellett új énekek is be lettek hozva. Táncház is volt, azon azonban nem vettem részt, szóval tartalmi élménybeszámolót nem tudok róla megfogalmazni, biztos jó volt.

A hétvégének a velejárója a túrázás, illetve a számháború. Új túraútvonalon mentünk, jó volt ez a kis frissítés, eddig mindig ugyanazon az útvonalon mentünk. Sok állatot nem láttunk, lehet azért volt, ugyanis néhányan egészen hamisan, viszont annál buzgóbban végig énekeltük az utat.

A számháborút különös atmoszféra járta át. Pont október 23.-án játszottuk, ezen a napon meg is emlékeztünk azokról, akik életüket adták Magyarország szabadságáért. Ennek fényében különösen is fel voltam tüzelve, hogy az elmúlt 6 éves számháborús karrierem után megszerezzem az első telitalálatot. Hát sajnos nem sikerült, de az eddigi kilövős számháborút átvette a taktikus számháború, amiben élvezet volt részt venni.

Csoportbeszélgetés is volt, az ifikre szétszedve. Tehát volt külön csoport a Haribo ifiseknek, a Csipkebokor ifiseknek, és a konfirmandusoknak is. A konfirmandusoknak egy leendő szolgáló és én tarthattuk meg a csoportbeszélgetést. Jó volt a fiatalokat megismerni, örülök, hogy nem kínos csöndben tudtunk együtt lenni, hanem beszélgethettünk a témáról.

A Játékbarlang Zrt. ( ez egy új alkalomtípusnak a megnevezése ) pedig szabadulószobát csinált, ebben segíthettem én magam is. Nagyon jó hangulat volt bent, nem túl nehéz, de nem is könnyű volt a kijutás.

A hétvége egyetlen negatívuma pedig eltörpül a jók mellett.

Összességében érezhető volt, hogy a hétvégén ott volt Isten és az Ő áldása. Remek hangulat volt a hétvégén, telve minőségi idővel, istentiszteletekkel, játékokkal, szórakozással, bizonyságtétellel. Már várom a következő alkalmat, amikor megyünk Mátraházára.

REFISZ hétvége 2016

15400532_1404680102877488_7188190584983875557_nDecember 3-án a Református Fiatalok Szövetségének szolgálatával ifjúsági napot tartottunk a most konfirmáló és konfirmált fiataljaink számára.
Istennek legyen hála, sok fiatal szívét megszólította ez a program. Halljuk most őket, hogy hogyan élték meg ezt a napot:

„Egy csodálatos nap volt melyet lélekben áldott emberekkel tölthetünk el úgy hogy Isten végig ott volt velünk, fantasztikus volt!!! Nekem nagyon tetszett a film is, jó választás volt!”

„Fantasztikus nap, ahol meglátszik az emberek közötti szeretet Isten szentlelke által.”

„Sok ember Istennek tetsző szolgálata és odaadása eredményeképpen egy csodás napot tölthettünk el együtt Isten jelenlétében.”
15380840_1404677042877794_5282336087905858367_n-1 15421034_1404684972877001_3913845690745316906_n

Gyülekezetünkbe szolgáló hatodéves teológusunk, Korsós Tamás tiszteletes úr bemutatkozása

14924143_1364273443584821_1275513567_o

Isten szeretete, már egészen kicsi korom óta szólongatott engem az óvodás hitoktatástól kezdve egészen a konfirmáció körüli időkig, amikor keresni kezdtem, hogy az az Úr, akiről annyit hallottam előtte az istentiszteleteken, hittanórákon, ki is valójában. Ebben az időszakban került sor egy konfirmandus hétvégére, ahol az akkori ifivezető Zákeus történetét mondta el a személyes beszélgetésünkben, hogy kis ember volt, de képes volt felmászni egy fára azért, hogy lássa Jézust. Bátorított ez az ige, illetve a beszélgetés arra, hogy nyugodtan törekedjem Isten felé, tegyek meg minden tőlem telhetőt, hogy megismerjem Őt.

„Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.” (Jakab 4,8a)

Ez után igyekeztem beleásni magam minél jobban az igékbe, elkezdtem olvasni a Bibliát, önmagamra eszméltem és nem a szokott kéréseimet mormoltam az imádságokban, hanem úgy szóltam Istenhez, mint egy személyhez, akit meg lehet szólítani, akihez lehet kérdésünk, akit lehet dicsérni, és lehet tőle természetesen segítséget is kérni. Ebben az időben azt tapasztaltam, hogy a sok igemag, amit elültettek bennem, elkezdett növekedni. Megértettem, hogy Isten nem csak létező Úr, hanem ismer engem is, látja az életemet és szeret engem. Ahogy növekedett ez a vetés, a gyökerek egyre mélyebbre hatoltak és kezdtek előjönni a bűneim, amire Jézus áldozata és kegyelme egyből nyújtotta a gyógyírt és a megnyugvást.

A konfirmáció ennek a folyamatnak valóban a megerősítése volt, hogy én valóban hiszek ebben az Úrban. Nem sokkal később az ifjúsági órák igei alkalmait kezdtem el vezetni, így botladozó lábakkal ugyan, de elkezdtem a szolgálat útján járni. Egy budapesti vendéglátói középiskolában tanultam, mivel szerettem főzni és sokáig szakács akartam lenni. De nem volt számomra elég, hogy az emberek gyomrát töltsem meg, valami nagyobbra, mélyebbre vágytam. Az ifiben szerzett tapasztalataim, az, hogy az Úr tud eszközéül használni, illetve a lelkészem erre mutató kérdése elindított a teológia irányába. Sok vívódás és imádság után beadtam a jelentkezésemet.

A teológián eltöltött éveim alatt úgy gondolom, hogy sokat formálódtam, az Úr volt, amikor megsebzett, de be is kötözött, elmélyített az Ő szeretetében. Most pedig a szolgálat következő lépcsőjeként itt vagyok a Dunaharaszti Gyülekezetben, hálát adva a közösség hitéért, szeretetteljes befogadásáért, és az eddig kapott közös ajándékokért. Leginkább az ifjúsággal foglalkozom a gyülekezetben, amit nagy örömmel és hálával végzek, mert azt tapasztalom, hogy Istennek terve van velünk.

Konfirmandus hétvége

Nekem a konfis-ifis hétvégék és találkozók mindig nagy élmények. Mindig új barátokat szerzek, új élményekkel gazdagodom. Ez most sem volt másképp. Az indulás kicsit kaotikus volt, mert mire mindenkit beosztunk, hogy ki melyik autóval menjen az nem kis idő, de ez is egy olyan dolog amit meg kell csinálni. Az út a szokásos jó hangulatban telt sokat beszélgettünk és nevettünk. Miután mindenki megérkezett vacsoráztunk. Mátraházán valahogy mindig olyan  finom az étel, mintha a mamáim főznének nekünk. Vacsora után volt egy kis eligazítás megbeszéltük a programot, a szabályokat. Aztán volt egy kis időnk az esti alkalomig felhívni a szüleinket, gyorsan letusolni vagy épp beszélgetni. Az esti alkalmat játékkal és énekkel kezdtük, mint mindig. Utána arról beszélgettünk, hogy Jézus az élet. A beszélgetést követően megint játszottunk utána volt egy kis időnk a filmnézésig. A Ben Hurt néztük. A 2 órás filmnézés után mindenki ment a szobájába aludni. Másnap reggel Csaba bácsi ébresztett mindenkit szokás szerint énekkel. Gyorsan összekészültünk aztán mentünk reggelizni utána pedig a reggeli alkalomra. Arról volt szó, hogy Jézus az út. De hogy lehet egy ember az út? Úgy, hogy követnünk kell Jézust, mint a hegymászók akiknek pontosan a vezető lábnyomába kell lépniük vagy különben rá is léphetnek egy gleccserre és lezuhanhatnak. Arról is szó volt, hogy Jézus nem zsákutca ami nem vezet sehova, hanem ő az egyetlen út a mennybe. Más utat követve nem jutunk el oda. Utána elindultunk métázni.

A méta nagyon jó volt, nagyon sokat nevettünk. Aztán visszamentünk ebédelni. Ebéd után volt időnk tanulni. Aztán számháborúztunk a szállás környékén. Azt is nagyon élveztem és megnyugtat, hogy nem csak én akadtam fenn egy rózsabokron. Számháború után vacsi és jött az esti alkalom. Akkor arról beszélgettünk, hogy Jézus az igazság. Ehhez kapcsolódóan egy kvízt is játszottunk ami nagyon vicces volt és nagyon sok új dolgot tanultunk. Utána megint filmeztünk és aludtunk. Az utolsó nap reggelén készültünk a templomba ahol Tomi tartotta az istentiszteletet. Arról beszélt, hogy ahogy a lecsót se tudjuk elképzelni paradicsom és paprika nélkül úgy az életünket se képzeljük el Isten nélkül. Utána a délelőtti alkalmon mindenki felsorolta, hogy mi tetszett neki a legjobban. Aztán összepakoltunk és mindenki elindult haza.

Már nagyon várom, hogy újra mehessek.


 Alsónémedi egyházmegyei nap

Szeptember 3-án, 7:30-kor indultunk el a templom elől az Alsónémedi Gyülekezet által szervezett egyházmegyei napra. Nem autókkal tettük ezt, nem kisbusszal, de azért nem is gyalog, hanem biciklikkel. Tízen keltünk útra a messzi-messzi városba. Miután épségben megérkeztünk és lelakatoltuk a paripákat, nagy sietséggel helyet kerestünk a zsúfolásig megtelt templomban. A prédikáció az Efezusi levél alapján hangzott, megszólítva az egyházmegye gyülekezeteit, bátorítva a lelkészeket, presbitereket, ifjúságot.

A sportjátékok és versenyek kezdődtek ez után, ahol a dunaharasztiimg_20160903_121736090_hdr küldöttség megalakította a ’Haribó’ nevű csapatot. Egyből ki is próbáltuk magunkat egy kosárlabda mérkőzés keretén belül, ahol az első helyről egy karnyújtásnyira maradtunk le, de a bátor küzdelem után örömmel fogadtuk a második helyezést is. Fújtunk egyet, letöröltük a verejtéket a homlokunkról majd újra pályára léptünk, de immáron a röplabda háló mellett. A Dunaharaszti Gyülekezet templomudvarán levő háló, az estékbe nyúló edzések és az összekovácsolt csapatmunka felelevenedett ott bennünk. Így már nem volt nehéz helyt állnunk, töretlen sikert aratva a dobogó tetejére írták a nevünket.

A győzelem után örömmel és a közös sikerek felett érzett hálával indultunk és érkeztünk haza. A főzőversenyre, süti sütő versenyre idén nem neveztünk, de a következő évben, ha Isten is úgy akarja és megrendezésre kerül ez a nap, akkor bátorítok minden gyülekezeti tagot, hogy a megyében levő testvérekkel találkozva, egymással is kötetlen légkörben üljünk le egy asztal mellett és lássuk meg, hogy jó az Úr!


Gyülekezeti tábor – Jászárokszállás

Idén július 13-17-ig voltunk Jászárokszálláson gyülekezeti táborban.

A tábor alapgondolata “Krisztus levele vagytok” volt.dscf2376

A rossz időjárás ellenére nagyon áldott napokat töltöttünk együtt, igazi testvéri szeretetközösségben!

Számunkra szívet melengető volt az a nyitottság, őszinteség, ahogyan a kiscsoportunkban meg tudtuk osztani egymással gondolatainkat erről a nem könnyű témáról. Arra is jutott idő, hogy az aktuális gondokról is beszélgessünk, lehetőséget adva egymásnak a közbenjáró imádságra!

Fizikailag pihenten, lélekben és hitben megerősödve térhettünk haza.

Hálás szívvel köszönjük Istennek, hogy mindennek részesei lehettünk!

Edit és Edit


Házaspárok vasárnapjaDSCF0469

Szerelmessé válni nem nagy dolog: “működni kezd a kémia” és kész. Évtizedeken keresztül harmóniában élni, hűségesnek lenni a társunkhoz, kitartani mellette a jóban csakúgy, mint a küzdelmekben és legfőképpen megőrizni az ő szeretetét, az már mindenképpen ünneplésre méltó!

Február 14-én, vasárnap, a házasságot ünnepeltük, s köszöntöttük azokat a párokat, akik 5-10-15-20-25 vagy annál is több év élnek házasságban.

Hét házaspár fogadta el a meghívásunkat. Közülük a Dobos házaspárt (Józsi bácsit és Marika nénit) ki kell emelni, hiszen ők ebben az évben ünneplik az 55. évfordulójukat.

Isten áldása legyen a köszöntött családokon!


Házassági szeminárium

Kedves Testvérek!

Február 12-én, péntek este és a szombati napon részt vettünk a lelkész házaspár által a házasság hete alkalmából megszervezett házassági szemináriumon. Az alkalmon összesen kilenc házaspár vett részt részben a gyülekezetből, de gyülekezeten kívülről is. Mi, a feleségemmel immár második alkalommal vettünk részt és el kell mondanom, hogy azon felül, hogy nagyon sok hasznát vettük a tanultaknak a házasságunkra nézve az elmúlt évben is, most is tudott újat mutatni és úgy érzem, hogy újabb impulzusokat kaptunk, hogy házasságunkban még jobban meg tudjuk élni az Úristen által ránk ruházott szerepünket, ezzel is Urunkat dicsőítve. Ezért nagyon hálásak vagyunk.

Nagyon jó szívvel ajánlom ezt a szemináriumot minden házasságban élő testvérünk számára, legyenek akár friss házasok vagy már régóta házasságban élők, mert biztos vagyok benne, hogy épülni tudnak majd belőle.

A résztvevők nevében is köszönetet szeretnék mondani a rendezőknek és a segítőknek, akik nagyon meghitt környezetet teremtettek az alkalomhoz, és nem utolsó sorban szép és nagyon finom süteményeket készítettek a résztvevők számára. Hálás szívvel: Demeter Dénes és Alexa

DSCF0465

Vélemény, hozzászólás?