Beszámolók

Gyülekezetünk 2017 októberi hírlevele a linkre kattintva olvasható:

Hírlevél_2017. OKTÓBER

 

REFISZ hétvége 2016

15400532_1404680102877488_7188190584983875557_nDecember 3-án a Református Fiatalok Szövetségének szolgálatával ifjúsági napot tartottunk a most konfirmáló és konfirmált fiataljaink számára.
Istennek legyen hála, sok fiatal szívét megszólította ez a program. Halljuk most őket, hogy hogyan élték meg ezt a napot:

„Egy csodálatos nap volt melyet lélekben áldott emberekkel tölthetünk el úgy hogy Isten végig ott volt velünk, fantasztikus volt!!! Nekem nagyon tetszett a film is, jó választás volt!”

„Fantasztikus nap, ahol meglátszik az emberek közötti szeretet Isten szentlelke által.”

„Sok ember Istennek tetsző szolgálata és odaadása eredményeképpen egy csodás napot tölthettünk el együtt Isten jelenlétében.”
15380840_1404677042877794_5282336087905858367_n-1 15421034_1404684972877001_3913845690745316906_n

 

 

Gyülekezetünkbe szolgáló hatodéves teológusunk, Korsós Tamás tiszteletes úr bemutatkozása

14924143_1364273443584821_1275513567_oKorsós Tamás a becsületes nevem. A napvilágot az 1993. év elején láttam meg Budapesten. Szüleimmel és két testvéremmel Pilis városában éltem egy kertes házban. Óvodás koromtól kezdve a konfirmációig szorgalmasan jártam a hittanórákra. Valami megfogott abból a légkörből, hogy Isten szeret bennünket, megmozgatták a fantáziámat a tanult bibliai történetek, kedves volt a hitoktató és valahogy szerettem ezekre az alkalmakra járni. Vasárnap jártunk templomba is, a gyermekistentiszteletek visszatérő vendége voltam.

Aztán eljött a konfirmáció ideje. Kezdtem kamaszodni, a világ egyszercsak megnyílt a maga problémáival, fájt az igazságtalanság és kerestem, hogy ki is vagyok én ezen a bolygón. Ebben az időszakban került sor egy konfirmandus hétvégére. Az akkori ifivezető egyik este magához hívott és megkérdezte, hogy miért vagyok ennyire szótlan az igei alkalmakon, hiszen biztosan vannak jó gondolataim. Zákeus történetét mondta el ebben a beszélgetésben, hogy kis ember volt és, hogy képes volt felmászni egy fára azért, hogy lássa Jézust. Bátorított ez az ige, illetve a beszélgetés arra, hogy nyugodtan törekedjem Isten felé, tegyek meg minden tőlem telhetőt, hogy megismerjem Őt.

Ez után igyekeztem beleásni magam minél jobban az igékbe, elkezdtem olvasni a Bibliát, önmagamra eszméltem és nem a szokott kéréseimet mormoltam az imádságokban, hanem úgy szóltam Istenhez, mint egy személyhez, akit meg lehet szólítani, akihez lehet kérdésünk, akit lehet dicsérni, és lehet tőle természetesen segítséget is kérni. Ebben az időben azt tapasztaltam, hogy az a sok mag, amit addig a hittanórákon, gyermekistentiszteleteken elültettek bennem, elkezdett növekedni. Megértettem, hogy Isten nem csak létező Úr, hanem ismer engem is, látja az én életemet és szeret engem. Ahogy növekedett ez a vetés, a gyökerek egyre mélyebbre hatoltak és kezdtek előjönni a bűneim, amire Jézus áldozata és kegyelme egyből nyújtotta a gyógyírt és a megnyugvást.

A konfirmáció ennek a megerősítése volt, hogy én valóban hiszek ebben az Úrban. Nem sokkal később az ifjúsági órák igei szolgálatába beálltam és botladozó lábakkal ugyan, de elkezdtem a szolgálat útján járni. Egy budapesti vendéglátói középiskolában tanultam, mivel szerettem főzni és sokáig szakács akartam lenni. De nem volt számomra elég, hogy az emberek gyomrát töltsem meg, valami nagyobbra, mélyebbre vágytam. Az ifiben szerzett tapasztalataim, az, hogy az Úr tud eszközéül használni, illetve a lelkészem erre mutató kérdése elindított a teológia irányába.

A teológián eltöltött öt évem alatt sokat formálódtam, az Úr volt, amikor megsebzett, de be is kötözött. Most pedig a szolgálat következő lépcsőjeként itt vagyok a Dunaharaszti Gyülekezetben, hálát adva a közösség hitéért, szeretetteljes befogadásáért, és a lelkészházaspár mentori törődéséért és tanításáért.  Azt kívánom, hogy Isten Lelke áldjon meg bennünket gazdagon az Ő jelenlétének ajándékával!

 

 

Konfirmandus hétvége

Nekem a konfis-ifis hétvégék és találkozók mindig nagy élmények. Mindig új barátokat szerzek, új élményekkel gazdagodom. Ez most sem volt másképp. Az indulás kicsit kaotikus volt, mert mire mindenkit beosztunk, hogy ki melyik autóval menjen az nem kis idő, de ez is egy olyan dolog amit meg kell csinálni. Az út a szokásos jó hangulatban telt sokat beszélgettünk és nevettünk. Miután mindenki megérkezett vacsoráztunk. Mátraházán valahogy mindig olyan  finom az étel, mintha a mamáim főznének nekünk. Vacsora után volt egy kis eligazítás megbeszéltük a programot, a szabályokat. Aztán volt egy kis időnk az esti alkalomig felhívni a szüleinket, gyorsan letusolni vagy épp beszélgetni. Az esti alkalmat játékkal és énekkel kezdtük, mint mindig. Utána arról beszélgettünk, hogy Jézus az élet. A beszélgetést követően megint játszottunk utána volt egy kis időnk a filmnézésig. A Ben Hurt néztük. A 2 órás filmnézés után mindenki ment a szobájába aludni. Másnap reggel Csaba bácsi ébresztett mindenkit szokás szerint énekkel. Gyorsan összekészültünk aztán mentünk reggelizni utána pedig a reggeli alkalomra. Arról volt szó, hogy Jézus az út. De hogy lehet egy ember az út? Úgy, hogy követnünk kell Jézust, mint a hegymászók akiknek pontosan a vezető lábnyomába kell lépniük vagy különben rá is léphetnek egy gleccserre és lezuhanhatnak. Arról is szó volt, hogy Jézus nem zsákutca ami nem vezet sehova, hanem ő az egyetlen út a mennybe. Más utat követve nem jutunk el oda. Utána elindultunk métázni.

A méta nagyon jó volt, nagyon sokat nevettünk. Aztán visszamentünk ebédelni. Ebéd után volt időnk tanulni. Aztán számháborúztunk a szállás környékén. Azt is nagyon élveztem és megnyugtat, hogy nem csak én akadtam fenn egy rózsabokron. Számháború után vacsi és jött az esti alkalom. Akkor arról beszélgettünk, hogy Jézus az igazság. Ehhez kapcsolódóan egy kvízt is játszottunk ami nagyon vicces volt és nagyon sok új dolgot tanultunk. Utána megint filmeztünk és aludtunk. Az utolsó nap reggelén készültünk a templomba ahol Tomi tartotta az istentiszteletet. Arról beszélt, hogy ahogy a lecsót se tudjuk elképzelni paradicsom és paprika nélkül úgy az életünket se képzeljük el Isten nélkül. Utána a délelőtti alkalmon mindenki felsorolta, hogy mi tetszett neki a legjobban. Aztán összepakoltunk és mindenki elindult haza.

Már nagyon várom, hogy újra mehessek.

 


 

 Alsónémedi egyházmegyei nap

Szeptember 3-án, 7:30-kor indultunk el a templom elől az Alsónémedi Gyülekezet által szervezett egyházmegyei napra. Nem autókkal tettük ezt, nem kisbusszal, de azért nem is gyalog, hanem biciklikkel. Tízen keltünk útra a messzi-messzi városba. Miután épségben megérkeztünk és lelakatoltuk a paripákat, nagy sietséggel helyet kerestünk a zsúfolásig megtelt templomban. A prédikáció az Efezusi levél alapján hangzott, megszólítva az egyházmegye gyülekezeteit, bátorítva a lelkészeket, presbitereket, ifjúságot.

A sportjátékok és versenyek kezdődtek ez után, ahol a dunaharasztiimg_20160903_121736090_hdr küldöttség megalakította a ’Haribó’ nevű csapatot. Egyből ki is próbáltuk magunkat egy kosárlabda mérkőzés keretén belül, ahol az első helyről egy karnyújtásnyira maradtunk le, de a bátor küzdelem után örömmel fogadtuk a második helyezést is. Fújtunk egyet, letöröltük a verejtéket a homlokunkról majd újra pályára léptünk, de immáron a röplabda háló mellett. A Dunaharaszti Gyülekezet templomudvarán levő háló, az estékbe nyúló edzések és az összekovácsolt csapatmunka felelevenedett ott bennünk. Így már nem volt nehéz helyt állnunk, töretlen sikert aratva a dobogó tetejére írták a nevünket.

A győzelem után örömmel és a közös sikerek felett érzett hálával indultunk és érkeztünk haza. A főzőversenyre, süti sütő versenyre idén nem neveztünk, de a következő évben, ha Isten is úgy akarja és megrendezésre kerül ez a nap, akkor bátorítok minden gyülekezeti tagot, hogy a megyében levő testvérekkel találkozva, egymással is kötetlen légkörben üljünk le egy asztal mellett és lássuk meg, hogy jó az Úr!


Gyülekezeti tábor – Jászárokszállás

Idén július 13-17-ig voltunk Jászárokszálláson gyülekezeti táborban.

A tábor alapgondolata “Krisztus levele vagytok” volt.dscf2376

A rossz időjárás ellenére nagyon áldott napokat töltöttünk együtt, igazi testvéri szeretetközösségben!

Számunkra szívet melengető volt az a nyitottság, őszinteség, ahogyan a kiscsoportunkban meg tudtuk osztani egymással gondolatainkat erről a nem könnyű témáról. Arra is jutott idő, hogy az aktuális gondokról is beszélgessünk, lehetőséget adva egymásnak a közbenjáró imádságra!

Fizikailag pihenten, lélekben és hitben megerősödve térhettünk haza.

Hálás szívvel köszönjük Istennek, hogy mindennek részesei lehettünk!

Edit és Edit

 

 

 


Házaspárok vasárnapjaDSCF0469

Szerelmessé válni nem nagy dolog: “működni kezd a kémia” és kész. Évtizedeken keresztül harmóniában élni, hűségesnek lenni a társunkhoz, kitartani mellette a jóban csakúgy, mint a küzdelmekben és legfőképpen megőrizni az ő szeretetét, az már mindenképpen ünneplésre méltó!

Február 14-én, vasárnap, a házasságot ünnepeltük, s köszöntöttük azokat a párokat, akik 5-10-15-20-25 vagy annál is több év élnek házasságban.

Hét házaspár fogadta el a meghívásunkat. Közülük a Dobos házaspárt (Józsi bácsit és Marika nénit) ki kell emelni, hiszen ők ebben az évben ünneplik az 55. évfordulójukat.

Isten áldása legyen a köszöntött családokon!

 


 

Házassági szeminárium

Kedves Testvérek!

Február 12-én, péntek este és a szombati napon részt vettünk a lelkész házaspár által a házasság hete alkalmából megszervezett házassági szemináriumon. Az alkalmon összesen kilenc házaspár vett részt részben a gyülekezetből, de gyülekezeten kívülről is. Mi, a feleségemmel immár második alkalommal vettünk részt és el kell mondanom, hogy azon felül, hogy nagyon sok hasznát vettük a tanultaknak a házasságunkra nézve az elmúlt évben is, most is tudott újat mutatni és úgy érzem, hogy újabb impulzusokat kaptunk, hogy házasságunkban még jobban meg tudjuk élni az Úristen által ránk ruházott szerepünket, ezzel is Urunkat dicsőítve. Ezért nagyon hálásak vagyunk.

Nagyon jó szívvel ajánlom ezt a szemináriumot minden házasságban élő testvérünk számára, legyenek akár friss házasok vagy már régóta házasságban élők, mert biztos vagyok benne, hogy épülni tudnak majd belőle.

A résztvevők nevében is köszönetet szeretnék mondani a rendezőknek és a segítőknek, akik nagyon meghitt környezetet teremtettek az alkalomhoz, és nem utolsó sorban szép és nagyon finom süteményeket készítettek a résztvevők számára. Hálás szívvel: Demeter Dénes és Alexa

DSCF0465

Vélemény, hozzászólás?