Vezetőink, Munkatársaink

Gyülekezetünket lelkipásztorunk mellett egy 12 tagú vezetőség, – presbitérium- irányítja. A presbitereket gyülekezetünk teljes jogú tagjai választják, vagy újraválasztják 6 évenként. Közösségünk presbitériumi tagjairól, valamint munkatársairól bővebben is olvashatnak.

Gondnok:

Nagy Gábor

…a boldog élet végső célja Isten megismerése…” /Kálvin/

1966-ban születtem. Gyermekkorom nagy részét Dunaharasztin töltöttem. A csepeli „kitérő” és a miskolci egyetemi évek után 1993-ban visszatértem ide. Azóta is itt élünk feleségemmel, akivel Miskolcon ismerkedtem meg. Ő jelenleg a Baktay Ervin Gimnáziumban tanít magyar nyelvet és irodalmat. Informatikus rendszermérnökként dolgozom egy IT biztonsággal foglalkozó cégnél. Református családban nőttem fel, nagyszüleim és szüleim is hitüket gyakorló reformátusok voltak. 1978-ban konfirmáltam, azóta vagyok gyülekezetünk teljes jogú tagja. A gyülekezet életében 2006 után kezdtem intenzívebben részt venni. Isten kegyelmének és gyülekezetünk belém vetett bizalmának köszönhetően 2012-óta presbiter vagyok, így az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem új templomunk építésének előkészítésében és az építkezésben. A templomépítés során az informatikai, illetve audiovizuális rendszer kialakításában vettem részt. A jelenlegi presbitériumban én látom el a jegyzői feladatot. Részt veszek az informatikai rendszer karbantartásában és fejlesztésében, illetve alkalmanként besegítek a gyülekezeti események technikai lebonyolításába is. A rendszeres feladatok mellett a hitéleti munkában, illetve a gyülekezet közti kapcsolatok építésében vállaltam részt. Ennek a munkának volt a része a kisgyőri testvéreinkkel való találkozások megszervezése, illetve a Kereszt-kérdések sorozatban való részvétel. Hat éve részt veszek a gyülekezet házi bibliakörének munkájában. Ha a gyülekezet egy újabb presbiteri ciklusra bizalmat szavaz nekem, a gyülekezet hitéletének és a missziói munkának a fejlesztésében szeretnék első sorban segíteni. Felépült a templomunk, az építkezésnek a lelkekben kell folytatódnia. Fontosnak tartom, hogy a gyülekezetünk olyan közösség legyen, ahová mindenkor jó tartozni. Szeretnék abban segíteni, hogy minél több kívülállónak is megmutassuk, hogy kereszténynek lenni mennyire jó.

Presbiterek:

Demeter Dénes

Nevem Demeter Dénes. Feleségemmel –akkor még menyasszonyommal– 2011 májusában költöztünk Dunaharasztiba. Ugyan abban az évben, augusztusban kötöttünk házasságot és kértük rá az Úr áldását itt a templomban. A dunaharaszti gyülekezet szeretetteljes és befogadó ölelésében tértem hitre az Úr kegyelméből. A gyülekezet tagjává lettem szívben már 2011-ben, de hivatalos taggá azt hiszem 2012-ben váltunk a feleségemmel. Nagy örömmel veszek részt az énekkar szolgálatában, ugyanis nagy áldásként élem meg, hogy énekelhetek, hogy merek énekelni és így is tudom dicsőíteni az Urat. Ez kisebb csoda, mert mielőtt az elhívást kaptam volna erre a szolgálatra, biztos voltam benne, hogy se hangom, se fülem nincs az énekléshez. Ezúttal is szólítok minden testvért, aki ugyanígy érez, hogy bátran tegyen egy próbát, ha egy kicsit is ébredezik a szívében az éneklés utáni vágy. Tagjai vagyunk a Kemény Péter és Veronika által vezetett házas körnek. Szolgálatot vállaltunk a felnőtt konfirmandusok számára tartott Keresztkérdések sorozatban, mint csoportvezetők. A presbiteri jelölést azért fogadtam el, mert a presbiterséget is egy szolgálatnak látom, amelyet örömmel vállalok amennyiben az Úr jelölte azt ki számomra, azzal a hittel, hogy meg is erősít a munka elvégzéséhez szükséges alázatban, bölcsességben és türelemben és így a gyülekezet épülésére lehetek, az Isten dicsőségére.

Jeney László

1975-ben születtem Miskolcon. Apai nagyapám református lelkész volt, szüleim Istenfélő emberek, így már gyermekként megismerhettem az Atyát, és az Ő jóakaratát felém. Kamasz koromban volt egy belső elszakadásom Tőle, de 18 évesen, érettségi után, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai karán folytattam tovább tanulmányaimat, ahol 1998-ban diakónus-kántor szakon végeztem. Az itt szerzett tapasztalatok, Istennel és a közösséggel kapcsolatban végérvényesen pályára állított a krisztusi úton. 1999 és 2006 között kisebb megszakítással a Bárka Közösségben szolgáltam segítőként, majd házfelelősként. Ez idő alatt végeztem el másoddiplomaként a szociális munkás szakot a nagykörősi főiskolán és a Bárkában töltött évek alatt ismertem meg azt a lányt, aki később életem másik fele és párja lett, Tauzer Katalint, akivel 2009-ben házasságot kötöttünk ebben a gyülekezetben. Azóta is mindketten szolgáló tagjai vagyunk. Én tizenegy éve kántori és hat éve pótpresbiteri szolgálatot végzek. Hálás vagyok Istennek ezért a gyülekezetért és lelkipásztoráért, és örömmel tölt el, hogy itt lelki otthonra találhattam.

 

Kemény Mátyás

Kemény Mátyás vagyok. 1975-ben születtem, azóta Dunaharasztin élek. Szakmám informatikus, középvezetői pozícióban dolgozok egy informatikai cégnél Budapesten 1992-ben kerültem a gyülekezetbe, barátom Faragó Tamás és családja által. 1993-ban felnőttként konfirmáltam. Itt a Dunaharaszti gyülekezetben ismertem meg feleségemet Keményné Váradi Erzsébetet, akivel 20 éve élünk boldog házasságban, 3 gyermekünk van. Életünket a karikagyűrűnkbe vésett ige szerint próbáljuk élni: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. János 6. 68-69. A gyülekezet 2006-ban választott először presbiternek, így jelenleg már a második ciklusban láthatom el ezt a feladatot. Műszaki ember vagyok, ezért az elmúlt időszakban az építési és a pénzügyi bizottságban próbáltam a gyülekezetet szolgálni. Az elmúlt néhány év mindkét bizottságban sok feladatot adott. Nagyon hálás vagyok, hogy ezekben részt vehettem, és megtapasztalhattam, hogy mennyire jó egy olyan közösséggel együtt munkálkodni, akik közös akarattal, egyetértésben próbálják előre mozdítani a gyülekezet ügyeit. Köszönöm, hogy tagja lehettem a jelenlegi presbitériumnak! Amennyiben a gyülekezet ismét bizalmat szavaz nekem, a továbbiakban is ezeken a területeken szeretném a gyülekezet javát szolgálni.

Kemény Péter

Gyógypedagógus, foglalkozási rehabilitációs tanácsadó Nem tudom mikor lettem hívő emberré, úgy emlékszem vissza, hogy mindig is az voltam, csak sok ideig tartott, amíg ezt felismertem. Szüleim nem voltak hívők, csak iskolásként kereszteltek meg, lényegében titokban, és szinte véletlen, hogy konfirmáltam 14 éves koromban, a Tatai Református Gyülekezetben. Lényegében az óta folyamatosan tagja vagyok valamelyik (lakóhelyem szerinti) református gyülekezetnek, és valamilyen keresztény kisközösségnek (csoportnak). A Dunaharaszti Református Gyülekezetbe ideköltözésünk évében, 2007-ben jelentkeztünk be. Nem vagyok alkalmas presbiternek. A jelölést azért fogadtam el, mert hiszek az elhívásban. Leginkább a kiscsoportok működésében és az útkeresők támogatásában van tapasztalatom, ha ezzel tudok szolgálni, örömmel megteszem. Hiszek az ember folyamatos fejlődésének lehetőségében. Hiszem, hogy a haraszti közösség is sok útkeresőnek segíthet az elindulásban és sok keresztyénnek hite érlelésében. Jelenleg is tagja és feleségemmel közösen vezetője vagyok Gyülekezetünk ún. „Fiatal házasok” közösségének.

 

Keményné Váradi Erzsébet

Keményné Váradi Erzsébet vagyok, boldog feleség és 3 gyermek (Noémi, Mátyás és Balázs) édesanyja. 1972-ben születtem. 1991 óta vagyok gyülekezetünk tagja, amióta az igehirdetések és ifjúsági táborok hatására megszólított Isten és új életet adott Jézus Krisztusban. 1993 februárjában kaptam elhívást arra, hogy a gyermekek között hirdessem Isten Igéjét. A Nagykőrösi Református Tanítóképző Főiskolán végeztem tanító-hitoktató szakon. Azóta, azaz 20 éve gyülekezetünk hitoktatója vagyok. Feladatom a vasárnapi gyermek istentiszteletek és az iskolai, óvodai hittanórák megtartása. Ezeken az órákon jelenleg több mint 240 gyermeket próbálok református hitünk alapjaira megtanítani, és hirdetni közöttük az evangéliumot. Hiszem, hogy a gyermekeken keresztül meg tudjuk szólítani a szülőket is, és őket is közelebb tudjuk hozni a gyülekezethez. A presbitériumban a gyermekek és a hitoktatás ügyét képviselem, és megválasztásom esetén továbbra is ezen a területen szeretném folytatni szolgálatomat, s betölteni presbiteri tisztségemet. „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.” (Márk 10,14)

 

Dr. Nemes István

1959. november 30-án születtem Sztálinvárosban (ma Dunaújváros)). 1983-végeztem a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán. Ekkor kötöttem házasságot Szöllősi Margittal; még polgári szertartás szerint. Első munkahelyünk Nógrád megyében, Bátonyterenyén volt, majd 5 év után, 1988 májusában költöztünk Dunaharasztira. 1993 novemberében az Úr segítségével sikerült megszabadulnom szörnyű szenvedélybetegségemtől, az alkoholizmustól, amikor is világossá vált számomra, hogy csak az Úrnál van szabadítás! Ezek után feleségem, Margó is hitre jutott. Egy karácsonyi áhítat keretében -Nt. Faragó Tibor tiszteletes úr javaslatára-gyülekezetünk befogadott mindkettőnket. Ekkor lettünk a Dunaharaszti Református Gyülekezet tagjai. Két fiunk született: András 1986-ban, Gábor 1988-ban! Ők már a gyülekezetünkben konfirmáltak! 2009. december 12-én templomunkban, az Úr előtt is örök hűséget fogadtunk egymásnak! 2006 óta vagyok presbiter. Munkámat a diakóniai szolgálatban végzem, de minden hozzám fordulónak igyekszem segíteni (egészségügyi problémák, házhoz szállítás, autós szolgálat stb.). Egyéb szolgálatokban, programokon is igyekszem itt lenni, már amennyire időm és energiám engedi! Mindezeket szeretném a jövőben is cselekedni, bármi legyen is a választás eredménye! Nagy örömmel tölt el, hogy már az új templomban dicsérhetjük Istenünket! “Amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az őkegyelme az őt félők iránt.” (Zsolt103,11).

Szadai András

1955-ben születtem Bugyi községben, református családban. Itt nőttem fel, s itt konfirmáltam 14 éves koromban. Dunaharasztira 1983-ban költöztem, mert feleségem ott kapott állást, én pedig Budapesten dolgoztam tűzoltóként. Négy gyermeket neveltünk fel. Ma már nyugdíjas tűzoltóként mezőgazdasággal foglalkozom. A Dunaharaszti Református Gyülekezetnek ideköltözésünk óta tagja vagyok, s 2011-ben először pótpresbiterré, majd presbiterré választottak. Az Építési Bizottság és a Számvizsgáló Bizottság tagjaként végzem szolgálatom, de részt vállalok minden, a templom körül adódó gyakorlati feladat megoldásában és a házigazda szolgálatban is.

 

Szertics Zoltánné

Ne félj, csak higgy!” (Márk 5,36)

Szertics Zoltánné, Ibolya vagyok. 1954-ben születtem a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszakanyáron. Ott konfirmáltam. Budapesten végeztem a Külkereskedelmi Főiskolán. 1977-ben férjhez mentem. Két fiunk született Tamás és András. Budapesten a Pasaréti Református Gyülekezetbe jártam, Tamás fiunk ott konfirmált. 1997-ben költöztünk Dunaharasztiba. Azóta tagja vagyok a Dunaharaszti Református Gyülekezetnek. András fiunk már itt konfirmált. 2004-től aktívan bekapcsolódtam a gyülekezeti munkába. Egyházfenntartói hozzájárulást szedtem. Megalakulása óta (2010) tagja vagyok az énekkarnak. Terjesztem a gyülekezeti újságot. 2011-től pótpresbiter, majd presbiter vagyok. Fontos számomra, hogy a templomunk környezete rendezett legyen. Erőm szerint gondozom a növényeket. Szervezem a nagytakarításokat, a gyülekezeti eseményekkel kapcsolatos vendéglátást. Isten segítségével a jövőben is szeretném ezt a munkát végezni. Életem során sokszor megpróbált az Úr, de adott hozzá elegendő erőt is. „Ő megsebez, de be is kötöz…” (Jób 5,18)

Tóth Károly

1983-tól élek Dunaharasztin és az óta a gyülekezet tagja vagyok. Ha Isten éltet, az idén betöltöm a 60. életévemet. Gazdasági és mérnöki végzettségemet egy kisvállalkozásban alkalmazom. Három gyermekünk született, akik már felnőttek. Két fiam gyülekezetünkben konfirmált és aktív tagjai közösségünknek. A legidősebb lányom révén pedig már két unokával is büszkélkedhetek. Hálatelt szívvel mondhatom: „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk.” (Józs 24,15). Harminc éve vagyok presbiter, ebből az utóbbi 18 évben, mint a gyülekezet gondnoka szolgálhattam. Alapvetően a pénzügyi-gazdasági ügyeket intézem, de a gyülekezeti élet minden területén igyekszem helyt állni. E presbiteri ciklusban legnagyobb jelentőségűnek tartom, hogy aktív részese lehettem új templomunk építésének. Áldom Istenünket, mert feladattal bíz meg és mellettem áll annak elvégzésében is. Jakab apostol szavaival vallom, hogy „ahogyan a test halott lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” Hálával végzett szolgálatommal az Ő dicsőségére szeretnék élni. Konfirmációi igémmel ehhez kérem Szentlelkének segítségét: „Szálljon reám, Uram a te kegyelmed!” (Zsolt 119,41) Ámen.

 

Tóth Zoltán

1986-ban születtem, és az óta is Dunaharasztiban élek. Műszaki és Informatikai végzettséggel rendelkezem, és ebben is dolgozom, mint rendszergazda. A haraszti gyülekezetbe már gyerekkorom óta járok, a szüleimnek hála.  Kezdetben a vasárnapi gyerek istentiszteleten és hittanórákon vettem részt, majd 2000-ben konfirmáltam és utána bekerültem az ifi-be és a nagygyülekezet tagja lettem. Hiába voltam rendszeres templomba járó, aki sok ifjúsági és feketekönyvi éneket tud fejből, ismeri a Bibliát, imádkozik, szolgál Jézus még hiányzott belőlem. Felnőttként fogadtam be az életembe, miután rájöttem, hogy Jézus miattam, értem és helyettem szenvedett a kereszten és halt meg, hogy nekem örök életem legyen és én ezért hálával tartozom neki. Innentől fogva próbálok neki tetsző életet élni. A gyülekezeti életben, szolgálatban is igyekszem kivenni a részem. 2003-óta végzem a technikai szolgálatot, ami a következőkből tevődik össze: hangosítás, felvételkészítés, énekvetítés, gyülekezeti honlap és egyéb technikai segítések. Szeretem ezt a szolgálatot végezni, mert ehhez kaptam talentumot. A gyülekezeti imaközösségre is rendszeresen járok, mert tudom, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek, ott van Isten és ezt tapasztalni is szoktuk. Fontosnak tartom az imádságot, mert ezáltal beszélgetünk Istennel, mégis gyakran elfeledkezünk róla, vagy csak kívánságteljesítő automataként gondolunk rá. A Fiatal Felnőttek Bibliaköre (házicsoport 2010óta) egyik alapító tagja is vagyok, ahova azóta rendszeresen is járok. Ezeken kívül a különféle gyülekezeti napokon, programokon, munkákon is részt szoktam venni. A presbiter jelölés váratlanul ért, de rá kellett jönnöm, hogy ez egy komoly és még felelősség teljesebb szolgálati lehetőség a mostani szolgálataim mellett, amivel még közelebb kerülhetek Krisztushoz.

Virág Anikó

Közgazdász diplomával és Könyvvizsgálói végzettséggel rendelkezek, jelenleg a Szigetszentmiklósi Tankerületi Központban dolgozok, mint belső ellenőr. Kecskeméten születtem, ott konfirmáltam. Gyermekkoromban a szüleimmel rendszeresen nem jártunk templomba, de a konfirmációt komolyan vették, így Istenről már gyerekként hallottam. A férjemmel való megismerkedésünk hatására kezdtem rendszeresen templomba járni és kerültem a hívő emberré válás útjára. 2003-ban költöztünk Dunaharasztira, azóta vagyok a gyülekezet tagja. A beköltözésünkkor a gyülekezet azonnal befogadott minket és nagyon gyorsan otthonra találtam itt. 2001-ben és 2003-ban születtek a gyermekeim, akikkel a baba-mama körhöz csatlakoztunk. 2012-2013 években az Építő Kövek Alapítvány Elnöke voltam. Célként tűztük ki, hogy az SZJA 1% felajánlásokat fogadni tudjuk, valamint a templomépítéshez és a gyülekezeti élethez egyéb forrásokat találjunk. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy felkerültem a presbiter jelöltek közé. Amikor a bizottság megkeresett ezzel a kérdéssel először nagyon meglepődtem, majd egyre jobban megerősödött bennem az az érzés, hogy ezt a felkérést el kell fogadjam. Őszintén remélem, hogy megválasztásom esetén erősíteni és segíteni tudom a gyülekezetünk lelki növekedését.

 

Munkatársak:

Faragóné Sárdy Emőke – vallástanár és munkatárs

1994-ben kerültem a gyülekezetbe és ekkor fogadtam el az Úr Jézus Krisztust Megváltómként. A gyerekek közötti szolgálatba egy évvel később kaptam elhívást, az alábbi igén keresztül: „Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben.” /Zsolt 22,23/ Mivel eredeti végzettségem közgazdász, igyekeztem rengeteg könyvet olvasni, illetve VISZ Gyermekevangelizációs tanfolyamot végeztem, hogy képezzem magam a gyerekek közti szolgálat területén. Isten vezetésének engedve – immár háromgyermekes anyaként – 2015-ben elvégeztem a Károli Református Egyetem Hittanoktató szakát, 2021-ben pedig Vallás- és nevelőtanári diplomát szereztem.  Jelenleg az összes helyi iskola felsős hittanosait taníthatom az Isten Igéjére, amelyért nagyon hálás vagyok. De ugyanilyen örömmel veszek részt a női -, ifjúsági -, házaspároknak szóló alkalmak, angol nyelvű istentiszteletek vagy a bibliaórák szolgálatában és lelkipásztori asszisztensként a hivatali munkában is.

 

Mark és Beth Van Bebber – munkatársak

 1984-ben házasodtunk össze és 3 gyermekünk van: Christian, Allie és Anna. 1997-ben költöztünk Magyarországra az Egyesült Államokból, majdnem 24 évvel ezelőtt. 8 éve járunk a Dunaharaszti Református Gyülekezetbe. Mark az “Entrust” szervezet európai vezetője, amely Magyarországon Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány (KIA) néven ismert. Ez a missziós szolgálat keresztyén vezetők fejlődését és képzését segíti. Beth szintén ebben a szervezetben tevékenykedik, a nők és anyák egyedi szükségeire fókuszálva. Szeretjük Magyarországot, a magyar embereket és mindig örömmel beszélünk a Bibliáról és Istenről.

Vélemény, hozzászólás?